Mondja akkor a Jóisten: //–// Gyerünk el valahová, de nagyon, de nagyon messzire menjünk, mert az a kígyó ránk pályázik, meg akar ölni minket. Odament egyszer a kis Mocskos a nagy szigetre, egy karddal. De kicsi volt ám, csak hároméves. Megy-megy. És fogja a nagy kardot, az apjától lopta el, és az apja nem is tudta, hogy hová ment a Mocskos. Odament a szigetre, és megölte a kígyót. Mondja akkor a kígyó, amikor levágta: Ne ölj meg, mert ígérem neked, mindent megteszek neked, amit csak kérsz. Ne ölj meg engem, kicsi Mocskos! Na, a kis Mocskos akkor azt mondta neki: Megöllek, mert mi előled menekültünk, hiszen meg akartál ölni minket! Mennek-mennek-mennek. Megölte a kígyót a kis fiúcska. Ilit egyszer csak felnő a kisfiú. Nő-növekedik. Hát olyan nagy lett, képzelheted, hogy már az anyjánál is nagyobb volt. Mondja akkor a [Jóisten] felesége: Kisfiam! Már vehetnél magadnak feleséget! Mondja akkor a kisfiú: //–// Majd megtalálom, mama! Mondja akkor az apja: //–// Nagyon-nagyon kellene már, Mocskos, hogy feleséget szerezz magadnak!
a mit jelent:;, úgy- szólván, körülbelül" stb. vagyis inkább, mikép hajlott el az eredeti jelentés ( -~ szám) a maira. Szerintem ez a szólás tulajdonkép ennyit tesz: "ha számba vesszük, ha szá- mítjuk, ha jól felvesszük'^; s valóban, a Szvorényi-közölte valamennyi példa ezekkel szépen föl is engedi cserélni. De nem találgatni akarok én. a kinek nincs is meg a nyelvérzékemben az, a számára' (az én vidékem nem ösmeri), hanem a Joannovics közlését szándékom itt egyben-m'ásban megigazítani. Arany János sehol sem rtiondja azt, hogy egy bihari ember szájából hallotta volna ezt a szokatlan szó- lást: egy torony a számára. Ö, a ki szintén bihari volt, bajosan is hallhatott volna bihari embertől oly szólást, a mely előtte teljességgel új. A tényállás ez. A "Szépiro- dalmi Figyelő" I. 37. számában "Visszatekintés" ez. czikkében ezt mondja Arany: "Tompa egy versében ezt olvasom:., Csak egy torony a számára"; ez, vidékemen, annyira ismeretlen szólam, hogy fejet csóválnék magyarsá- gára, ha nem tudnám azóta, hogy egész nagy környék népe ajkán használatos".
leg. megnyomvad a. el- nyomatik, legyőzetik); ez jóformán mindenestűi azonos a nyomód-ik refl. igével. (V. még nyoynaszt, e. *nyom- vaszt, nyommaszt), 128. "Csak refl. továbbképzéssel: Hajol: bajiad'^. Bájol megvan Ny. III. 164. — U. vakldl caecutire; meg- van a tiszta de^pom. is: vaklok caecutio MA. vaklandos, vaklyds caecutiens, caeculus MA*» 32 BABKS KÁLMÁN. 140. A denominalis h igeképzö példáit így egészít- hetjük ki: a) A -hod-ik -htid-ik -hosz-ik félék közül B. ezeket említi: sebhíidík, hírhedik, bfizhödik, bünhödikj vénhiidik, dn^a- hodtk, hamuhodik (Csók. Vitk. ) hamvahodik. Hozzájuk járul- hatnak: kdrhoszik (kdrhot), estveheszik (Münch. c), ügyehőd ik (perf iigyehött Münch. c), me'rgehedík {e/tnérgiivék), vérhedik (Czeglédi. Medgyesi), meganyahodoff (apáczák Pós. igazs. 564. = régi, t. definitio! Zvon. N 2Ö9. = anyányi madár Keressz. préd. 231. "a régi megatyahodofi sz. jámborok" (Sz. hist. ), szélhüdik = megüti a szél, elszelhedeifi (dissipor SK. szél-e, széles, széled mint hamvahodik: hamvad), újhodik, vaegtír hadik (úrrá lesz, Baranya Ny.
Meg kell még említenünk, hogy a két nyelvjárásnak ez a sajátos együttese ily formában csak ebben, illetve a rokon közösségekben jelentkezik, tehát ha könyvünk más közösségek olvasóihoz kerül majd, ők számos különbséget fognak felfedezni a saját beszédük és a leírtak között. Így előfordulhat, hogy valaki azt mondja majd egy-egy szóra, kifejezésre, hogy az //"//nem úgy van//―// cigányul. Kérjük Olvasóinkat, vegyék figyelembe, hogy betöltött szerepe szerint minden nyelvjárás egyenértékű, tehát mindegyik //"//tiszta//―//, és mindegyiknek beszélői büszkék a maguk nyelvjárására. A nyelvjárásokra tagolódás minden nyelv természetes létezési módja. (A cigány nyelv dialektusairól lásd Matras et al. 1997. ) A közösség tagjai a cigány nyelv mellett a magyar nyelvet is használják, tehát kétnyelvűek. (A kétnyelvűség mibenlétére részletesebben lásd Bartha 1999). Kétnyelvűségük egy igen köznapi, mind az öt világrészben rendkívül elterjedt típust képvisel, amelyet a szakirodalom kétnyelvűség, diglossziával néven tart nyilván (vö.
A családunkról....................................................................................................... Rebus az esőben..................................................................................................... Mi történt velünk a strandon?................................................................................. Szöszi lakodalmán..................................................................................................... 119 33 Created by XMLmind XSL-FO Converter. 9. fejezet - Rituális játék //–// üllőjáték 34 Created by XMLmind XSL-FO Converter. Rituális játék //–// üllőjáték 1. Üllőjáték-szövegek SZO-J PO CSERI? (MI VAN AZ ÉGEN? ) A játékban részt vevő gyerekek a földön egymás mögé ülnek terpeszülésben, oly módon, hogy az egymás előtt lévők mindig a mögöttük ülő lába közé ülnek. Egy előzőleg kiválasztott gyerek (az eddig felvett változatokban mindig fiú, lásd a fényképeken) az ülő sor mellett négykézlábra áll: ő az üllő (kovanca). A sor előtt, egymással szemben, két nagyobb lány áll, akik a sor elején ülő gyereket //–// majd sorban a következőket //–// kezénéllábánál fogva felemelik, majd egyikük felteszi neki a játékot nyitó kérdést: Szo-j po cseri?
Magától érthető, hogy e ragot ott, a hol használataiba szűkség nincsen, márcsak a jóhangzás szem- pontjából is kerülnünk kell; és hogy e részben a versmér- ték és rythmus követelményének is megvan a maga határa. Hogy mikor kell és mikor nem kell a birtokosnak a nek, megmondja régi értekezésem IV. czikke (299 — 302). n. Az e névmások dativusával találkozó birtokszó — a magam névmáséval találkozót ide nem értve — szintúgy tágabb körben mozog, mint a minőt akkori dolgozatomban kijelöltem részére. Kétségtelen ugyan, hogy a mely dati- vusban benrejlik a nekem, neked stb., azzal okvetetlen egye- zik a birtokszó személyben és számban; pl. ^ox^unk függ tőle (nekünk) Tninányk]unknak. — Gyakran ki is van téve a személyragos nek; pl. Tinekfeky jól tudom, mindnyáj^^'^t- nak van annyi heío\yk%fok. — De ebből épen az követke- zik, hogy az olyan dativus, a melyben nem lappang, vagy nem okvetetlen lappang a nekem, neked stb., tisztán csak főnévül szerepel (a mely mindig csak harmadik-személyü): és akkor csakis ez lehet a kérdés: Az ilyen dativusnak egyes, vagy többes számára mutató (harmad-személyi) ragot vesz-e föl a birtokszó?
Az ^, e végű igenevek közül: csapa és hulla. Csapa ösvényt, csapást jelent; v. ö., vadcsapás, egy csapáson halad^; Göcsejben rendesen szekér^júr/^'-ról. szó- lanak. A hullandó értelme szekérről lehullott széna vagy szalma. (íme tehát megvan az a szó, melynek élte jogát sokan kétségbe vonták. De a göcseji hullánaAgi élete nem szolgál az irodalmi hulla létrejöttének mentségére, s a neoló- gus alkotások védője ne is igyekezzék e szóból védő fegy- vert kovácsolni, a mint tették ezt a zuhatar szóval, melyet egy XVI. századbeli kódexben megtalálva, azonnal Jókai képtelen alkotásának, a történetesen e szóval egyező zuha- fámák paizsáúl állítottak elé; mert nem a hulla alkotóján, hanem csak a véletlenen múlt, hogy a német Leiche a ma- gyar keresztségben hulla ^ helyett nem hullany ^ hullag, hullma vagy hullnya nevet nyert. ) A cselekvés jelentő igei főneveken gyakori az -at -et képző, pl. fiitety kepehordaty takarat, kaszdlál, porhdlaf, vekf, melyek nem annyira magát a cselekvést, mint a cselekvés idejét jelentik, épen úgy, mint: szűrei és a Balaton-vidéki sz6\6-7nekL Vetet öltő ruhát is jelent; folyat pedig folyót, élő vizet.
Annyira, de annyira, de annyira megverte a farkas az anyját, hogy semmire sem volt jó. Ő is meghalt. Az apja is meghalt, az egész család, aki csak a világon volt, azt mind megölte a farkas. Csak ő (maradt) egyedül. De a királlyal nem bírt. Ő is meghalt. 16. A lókirály meg a csikó-királykisasszony A királynak volt a deres lova. Nem..., az volt a király, a deres ló. Hát ővele nem bírt [a farkas]. Az úgy megtaposta, hogy a belét mind kiadta. Mondja közben az izé, a király. [NYIHOG] Nyerít, hogy adjanak neki vizet. Oda-ment a vízhez, és ivott. És közben meg kikapott két halat, és megette őket. Tíz hal volt ott a víznél, ahol a király volt! És sütött a nap, azután egy nagy vihar kezdődött, és úgy elfutott a király, a ló, hogy no még! És hazament, hazaért. Mondja: //–// Jaj-jaj, Istenkém, mit tegyek, mit tegyek! Mert nincsen, nincsen, nincsen senkim! Én is meghalok akkor. De közben jött egy kislány. Így hát nem halt meg, ő is király volt [ti. a kislány], egy kicsi csikó. Felnőtt, mint a király... EGY MÁSIK GYEREK: Az meg feleségül vette.