Ó, most kilesett bennünket a nap! Látta, hogy Eddiék tanítanak. Hisz bárha mind idesereglenék ez a hitetlen, koldus nemzedék és megtanulná, mért olyan szegény, elsős kis Eddi gömbölyű kezén! Én, a tanítvány boldogan lesem. Csak egy áment mondok még csendesen. - Napfény nevet be a nagy ablakon. - Hazafelé is elmondogatom az új leckét... A Mester adta fel: "Ha mint a gyermek, olyan nem leszel... " KÉRDEZ A GYERMEK "Ott fenn lakott a csillagok felett, de mikor karácsony este lett, lejött a földre, mint kicsiny gyermek. És - ó -, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia. Elhagyta értünk az egeket. Ugye, apukám, nagyon szereted? " Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat. Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. "Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kislányod vagyok. És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született.
Tartalmas gyermeknapi program Gyergyószentmiklóson Program Május 27., csütörtök 10:00 XXIII. Gyermeknapi Versmondók Találkozója – óvodásoknak, művelődési ház színházterme 12:00 XXIII.
Sokak kedvence, a Barátságháló hamarosan folytatódik! Somfai Anna megjelenés álló regényének részlete most a Papírhajón. Feketéről és fehérről ‒ Ecsédi Orsolya meséje a Papírhajón. Borsi Bálint nemrég közölt interjúja mellé két igen friss, egyáltalán nem szokványos gyerekvers. "Dicséri is félvállról" ‒ Vörös István versével köszönti a pedagógusokat a Papírhajó. Borsi Bálinttal, a Mondani-valók – Versek ünnepekre című antológia díjazott szerzőjével beszélgetett Bolla Eszter a Papírhajón. "Gyermeknap van, dáridó, / bemondta a rádió! " ‒ Bertóti Johanna és Tóth Ágnes gyereknapi versei a Papírhajón. Ki menti meg ezt a "színtelenre szomorodott kanizsárvilágot"? Milbacher Róbert meséje a Papírhajón. "Nem kamuzik és nem duzzog, / nem szól bele semmibe, / attól tartok, a szüleim / kicserélnek majd vele! " – Péter Erika gyerekversei a Papírhajón. "Vajon mennyire hagyjuk, hogy mások véleménye határozzon meg minket és a döntéseinket? " – Sylvia Plath gyerekkönyvéről, A mindegy-öltönyről Bolla Eszter írt a Papírhajón.
A LEGNAGYOBB Úton ismét… A mester elől halad. Mögötte a tizenkettő elmarad. Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy… Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb! - Én gyógyítottam a legtöbb beteget! - Az én imám nyitja tágra az eget! - Prédikálok, s megtérnek a bűnösök! - Hatalommal űzöm ki az ördögöt! Sok nyomós érv itt keményen összecsap, S a Mester egy kis gyermeket ölbekap, Felemeli a magasba, s mosolyog: - Láthatjátok már, ki itt a legnagyobb! Siklós József EDDI Napsugaras vasárnap reggelen a villamos sárgán megáll velem. A kis téren keresztülsietek. Iskola vár. Iskolásgyerekek. Elhagyom az arany-sugárözönt, és csendülő "Erős várunk! " köszönt. Állok az ünneplőbe öltözött pöttöm fiúk, pici lányok között. Szívünkből ének, imádság fakad és elhagyja a komor falakat. Száll, száll a kéklő magasságon át. Keresi Istennél az otthonát. Iskola ez. Tanulunk valamit. Nyitva a Bibliánk. Hinni tanít. Elolvassuk a szent történetet, ahogy a nép ezrével sietett hallani a Mester szelíd szavát... s a pusztaságban, ahol rátalált, nem volt kenyér.
Kiadta a rendeletet Alattvalóinak: - Mikor halljátok a hangját Síp, dob, trombitának, Boruljatok isten előtt Alázattal földre! Egy se legyen közöttetek ki parancsom szegje! Ha valaki ezt az istent Méltón nem tiszteli, Azt parancsom hőre fűtött Kemencébe veti! Nincs hatalom, aki azt majd Abból szabadítsa! Királyi szó állnia kell, Halljad ember fia! " Áll a nagy kép Isten gyanánt S előtte sok ezren Várnak jelszót, trombitálást S térdre hullnak menten. Míg hódolnak a bálványnak Szívük üres, béna, Szertenéznek a tömegen Csak úgy lopva, néha. Három férfi nyugodtan áll, Nem hajtottak térdet. Nem tisztelnek bálványokat Csak az igaz Istent. Ezt a szörnyű szenzációt Rögtön publikálják: - Ó, nagy király, parancsodat Mai nap áthágják! Király előtt áll Istennek Három hű szolgája - Parancsomat megszegtétek! Szól a király szája Nincs menekvés, bevetlek a Tüzes kemencébe! Nem tudom, ki szabadít ki Titeket belőle. - Tégy, óh király, amit akarsz Kezeid közt vagyunk De a bálványistenednek Mi térdet nem hajtunk!
Főleg Ákossal, de a többiekkel is. Otthon is mindig hívom Anycit, de neki "ezer dolga van"- így szokta mondani-, megértem, mert ott van neki a kistesóm, Tomi. Ő még olyan pindur, még menni sem tud. Hát vele aztán van gond! Apa is ritkán ér rá focizni vagy legózni velem. Sokat van a dolgozójában, és ha hazaér, mindig fáradt. Biztos ezért olyan komolyak is mindig! Nem tudom, de lehet, hogy azért nevetnek olyan ritkán is, mert kevés idejük van játszani? Pedig az én Anycim a világon a legszebb, ha nevet! Szóval, nagyon várom a gyereknapot, és azt, hogy együtt játsszunk, együtt legyünk Anycival, Apával és a kistesómmal. Este az ágyban azon gondolkoztam, milyen kívánságaim is lehetnek még gyereknapra a felnőttektől?
ELŐSZÖR A TEMPLOMBAN "Jó emberek, segítsetek keresni! A gyermekünk nincs velünk. Elveszett! Tizenkét éves, kék szemű, sudár, szép. Érdekli minden... Nem volt köztetek? Először jött velünk a szent Sionra. A nagy utat vállalta boldogan. Itta szemével a sok tarka látványt. Jóságért megkedvelték sokan. Elvégeztük, mit előírt a törvény. Szívünkbe szent békesség költözött. Hazaindultunk, azt gondolva balgán, Hogy jön velünk az úti nép között. De nem találjuk sehol. - Drága Kincsem! Hová tűntél? Mi lett veled, fiam?! - Menjünk sietve, vissza a városba; Keressük őt. Talán nagy bajban van... '' Elcsöndesült a város. Templomában Az ősi csarnokokban félhomály. Egyik teremben hangosan beszélnek. Kérdez a gyermek, és válaszra vár. Középen Jézus áll. Körötte tisztes Papok, írástudók, főemberek. Velük vitázik. Gazdag szelleméből Bölcsesség árad, istenismeret. Belép Mária. Félszegen megtorpan. Kérdő szemekkel fiára tekint. A gyermek arca tündöklőn sugárzik. Beszélni kezd, s a hangja csöndre int: - Miért kerestek?
"Nagyon várom, Anyukám! " Ó, hogyha így keresik, Jézus jön, nem késhetik. Jön és tovább se siet. Beragyog házat, szívet. Őrködik azok felett, akiknek vendége lett. "Csöppikém, megérkezett, És itt van, nem érezed? " Fekete szemcsillagok mélyén hit fénye ragyog… Még a nap sugara is bearanyozza a kis imára kulcsolt kezet… A Vendég megérkezett! ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? Benéz a nap a templomablakon. Átragyog a színesruhájú tizenkét férfialakon. Tarka foltokat vet a padsorokra, s a kisfiúra édesanyja mellett. Az nézi egyideig álmélkodva a szép mozaik templomablakot, a tizenkét sugárzó alakot. Aztán kérdez, legrosszabkor talán. Megkérdi:,, Kik azok, édesanyám? '' Tart még az igehirdetés. Édesanyja csak arra figyel. S a kis kérdezőt súgva, hirtelen egyetlen szóval csendesíti el:,, Keresztyének! '' S hangzik tovább a prédikáció, szól az orgona, zeng az ének.,, Gyerekek! '' - vetődik fel hittanórán néhány nap múlva váratlan a kérdés:,, Milyen emberek a keresztyének? Ki mondja meg nekem? '' S a kis csapat nagy igyekezettel töri a fejét a feleleten.
Ugye, apukám, nagyon szereted? Kint csillagfényes, hideg este... tél... Bent apja ölén kisleány beszél. "Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén. Futniuk kellett éjnek idején. Halálra keresték a katonák. Milyen keserves útjuk lehetett. Az apa leteszi a gyermeket. 'Ugye, szereted?... Ugye, szereted? ' - Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Istenfia karácsonyesti képe kergeti. Feledte, és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utólérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneket: - Szegény lett érted. Ugye szereted? SZERESD A GYERMEKET! Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen, Hol villámok közt vala az Úr jelen, E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva- Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom Az emberszívbe írta. Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van, A csillagok közé ő még el-elsuhan S kitárja vidoran a mennyek ajtaját.
Szedő Tibor: Gyerekszáj Léggömb a gyerekek kezében, színes héliummal teli csodák. Boldogság ül ki arcukra, mosolygödrök reggeli tornája. Mimika játéka, nevető szempár, hangos gyerekzsivaj tölti meg az üres utcákat. Ezernyi láb önfeledten előre masíroz. Piknikező, füvön ülő családok, a leterített pléden van ám terülj-terülj asztalkám, szem-szájnak ingere. Számos program szerteszét, vattacukor többféle ízben, színben, daloló madarak az ágon ülve koncertet adnak. Vastaps lesz jutalmuk, dagad a begyük a büszkeségtől. Cintányér csörren, trombita harsog, furulya szélnek ereszti hangjegyeit. Lombos fa ritmusra hajlong, táncát sokan csodálják. Addig gyerek valaki, amíg élnek szülei, használjunk ki minden alkalmat, hogy velük lehessünk! Mysty Kata: Úgy vártatok Úgy vártatok, mint Messiásra… Én lehettem kis szívetek legnagyobb dobbanása… Első szó, első lépés, cirógató becses érzés… Játéksikoly, még több mosoly! Ettől "igazi" a gyermekkor. Gyerekszoba: vidámpark. Derültsége; fényképarc… A mese: éhség; minden korban eleség!