Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó!
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek MINEK NEVEZZELEK? Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnák először... E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha megzendűlnek hangjaid Webáruház: webáruház Befogadás: Női Kollekció > Verses póló kollekció Az áruk gyártója: SOY Áruk elérhetősége: a kérdésben Korszerűsített: 22. 9. 2020 Az ár: 7 990 Ft megvesz
Az első versszakban a lírai ént és a kedvest az alkonyi együttlét meghitt pillanataiban mutatja: a férfi tekintete csodálattal állapodik meg az elmerengő nő szemein. A második versszak a férfi bámulatát érékelő kedves és a tekintetek találkozásának mozzanatával építi tovább az epikus történéssort. Ez a mozzanat a harmadik versszaktól elindítja a két ember közeledését: a szeretett nő megszólítja a beszélőt. A negyedik versszak pedig a csókban való eggyé olvadás elragadtatott, önkívületi állapotát ragadja meg. Mindegyik emlékkép középpontjában hitvese, Júlia áll. A költő hitvese alakját kisebb elemekből állítja össze. Egy-egy testrészéből, ilyen a szeme, az ajka, és tulajdonságából, ilyen a szelíd tekintete, zengő hangja, lángoló ajka. Objektív képet kapunk ezek által Júliáról, mivel pozitív jelzőkkel látja el az egyes testrészeit és tulajdonságait. A költő ezt a bemutatást szóképekkel és metaforákkal teszi érzékletessé. A hasonlatok anyagát a természetből meríti. A költemény a rajongó hang tetőfokát az utolsó versszakban éri el.
a Szép napkeletnek… c. vers nagyszabású halálvízióját: "Nem az enyészet / Rideg tanyája / A koporsó; de vidám sajka ez, / A melly velünk e / Szép életből egy / Még szebb élet partjára átevez. ");47 s leglátványosabb polaritásában magában tudja foglalni a jó és a rossz, a menny és a pokol minden szélsőségeit is (Sohasem volt az szerelmes…: "Majd ez égi fény borít el, majd az / Alvilágnak éjszakája föd... / Szállok és egy pillanatban látok / Istent s mennyet, poklot s ördögöt. (…) S így ha mennyet és poklot bejárok: / A pokolban a mi gyötrelem / És a mennyben a mi üdvesség van, / Egy percben mindazt átérezem. "), 48 s még a harmonikusabb elragadtatás pillanataiban is felrémlik a rontás valaminő fenyegetése (vö. a Minek nevezzelek? ellenpontozóan kétértelmű metaforáját, mely szerint még a tündérleányt is egy "égbe-rontott képzelet"49 [kiemelés tőlem – MI] teremtette meg – azaz oly képzelet, mely akár elrontja az eget, akár beront az ég birodalmába, mindenképpen az ég transzcendens értékeinek ellenében hat).
évf., 12. sz. (2004. márc. 19. ), 19, 24. Mezei József: Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél, in: Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig (szerk. : Kulin Ferenc – Mezei Márta), Budapest: Gondolat, 1975, 447–464. Itt: 454. PSÖM 3. 17. Petőfi e téren követett költői stratégiája részletesebb elemzést is érdemelne annak a ténynek a fényében, hogy Petőfi a legintimebb (s így talán legfontosabb) szerelmi versei közül csak igen keveset publikált (pl. a Beszél a fákkal a bús őszi szél… és a Minek nevezzelek? címűeket), de a legtöbbet életében nem hozta nyilvánosságra (ilyen pl. Szeptember végén, Mi a szerelem, A szerelem országa, Tíz pár csókot egyvégbül, stb. ); ezek a versek csak az ötvenes évek végefelé megjelent kötetekben kaptak helyet. Bonyolítja a helyzetet, hogy viszont épp a folyóiratban már közölt Beszél a fákkal a bús őszi szél… kimaradt ezekből a kötetekből, s csak az 1874-es Díszkiadásban jelenhetett meg. Felderítetlen, hogy ki szabályozta (rendezte vagy engedélyezte) a megjelenéseket; így az összeállítások és kihagyások stratégiája magyarázatlan maradt.