– Csak néhány percet adjanak! Aztán magukért megyek. Minden rendben lesz! Mikor Lizzie-ék kiléptek a szalonból, Alicia arcán Jay inkább kétséget, mint dühöt vélt felfedezni. Nagyon bízott benne, hogy anyja tisztában van a helyzettel, és tudja, neki semmi köze sincs az egészhez. Az asszony becsukta az ajtót, és a három férfi felé fordult. Jay magában azon imádkozott, találjon ki valamit, amivel még megmentheti az esküvőt. Vajon kigondolt már valamit? Hiszen mindig is annyira okos volt... Anyja nem kezdett veszekedni az apjával. – Ha nincs esküvő, akkor nem kapod meg a szenet sem! – jelentette ki inkább tárgyilagosan, mint haraggal. – A High Glen csődbe ment! – háborgott Sir George. – De Lady Hallim egy másik hitelezővel megújíthatja a jelzálogkölcsönt. – Ezt ő nem tudja. – Majd valaki megmondja neki. Pillanatnyi csend állt be, amíg mindenki megértette az asszony szavaiban rejlő fenyegetést. Jay már attól tartott, az apja menten felrobban. Anyja viszont pontosan tudta, meddig mehet el vele szemben.
A ló ezúttal már nem állt meg, s Mack a ló patáit igyekezvén elkerülni, féloldalra vetette magát. Néhány másodpercig a ló mellett sodródott, majd már nem bírta tovább tartani magát, és a ló patái alá került. Az belelépett a combjába, megrúgta a gyomrát, majd ismét megtorpant. A felügyelők talpra rángatták Macket, és ismét rácsaptak a lóra. A gyomrát ért rúgástól Macknek elakadt a lélegzete, bal lábát gyengének érezte, de mégis kénytelen volt hátrafelé sántikálva folytatni a futást. Összeszorította a fogát, megpróbálta ismét felvenni a ritmust. Már korábban is tanúja volt az ilyesfajta fenyítésnek. Legutóbb például Jimmynek volt része benne. Túlélték a dolgot, de maradandó emlékeket szereztek. Jimmynek egy nagy forradás éktelenkedik a bal szeme fölött, ahol a ló megrúgta, s a benne égő haragot még ennek a megaláztatásnak a soha nem halványuló emlékei is erősítették. Ő is túl fogja élni ezt a megrázkódtatást. Agyát, érzékeit teljesen eltompította a fájdalom, a hideg és a vereség. Már nem gondolt semmire, csak arra, hogy talpon maradjon, s próbálja elkerülni a halálos patákat Maga sem tudta, mennyi idő telt el, de már kezdett azonosulni a lóval.
Az asszonynak rossz érzései támadtak, mert sejtette, mi következik ezután. – El kell feledkezned erről a különélési ostobaságról! – fordult Lizzie felé. – Minden tekintetben jó felesége kell legyél Jaynek! – Nem! – tiltakozott elkeseredetten. – Árulást követett el ellenem... becsapott..., hogy bízhatnék meg benne ezután? Ezt nem tudom megtenni! – Akkor pedig Jay nem kér kegyelmet McAsh számára! – Meg kell mondanom magának, Lizzie – avatkozott közbe Gordonson –, hogy Jay kérése sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint a magáé, hiszen tulajdonképpen ő emelte a vádat Mack ellen! Lizzie csapdában érezte magát. Ez nem tisztességes. Arra kényszerítik, hogy válasszon Mack és a saját élete között! Hogy is tudna egy ilyen kérdést eldönteni? Bármelyik döntés fájdalmas lenne a számára. Jay, Sir George, Gordonson, az anyja, York tiszteletes, mindnyájan rá bámultak. Tudta, engednie kell, de legbelül valami mégis meggátolta. – Nem! – jelentette ki határozottan. – Nem adom a saját életemet Mackéért!
Megkerülte az istállókat, leugrott lováról, s megpaskolta a nyakát. – Nem kimondottan versenyló – szólt oda a lovásznak, kezébe nyomva a kantárszárat –, de azért fegyelmezett és nagyon jól viselkedett. Örülnék, ha ilyen lovak lennének az ezredemben. – Kpszönöm, uram – hajolt meg a lovász, láthatóan örülve az elismerő szavaknak. Jay belépett a kastély nagytermébe. Hatalmas, komor helyiség volt, sarkaiba soha nem jutott el a gyertyafény, ezért ott állandó félhomály uralkodott. A kandalló előtti öreg medvebőrön kedvetlen vadászkutya heverészett. Csizmája orrával Jay oldalba bökve elkergette onnan, hogy a tűznél kicsit felmelegítse elgémberedett ujjait. A kandalló fölött apja első feleségének, Robert édesanyjának, Olive-nak arcképe lógott. Jay gyűlölte ezt a festményt. Hosszú orrával ünnepélyesen és szenteskedően bámult le mindenkire, aki utána érkezett ebbe a házba. Az asszony huszonkilenc éves korában belázasodott, és hirtelen meghalt. Apjuk másodszor is megnősült, de soha nem tudta feledni régi feleségét.